Dr. River alias UV: Vers a szellemi gyötrődésről

Nem bírtam ki, hogy ne írjak én is egy ódát,
Csücsörítőst, böngyörgetőst,
Amolyan az Osztónkat dicsőítő léhát.

Törtem a fejem: lehetne benne egy sor
Különbnél különb pikáns aforizma,
Hogy szavalása közben ne rándulna
pókerhez merevedett arcom egyetlen izma.

De jaj, a sok klubtárs már plagizált annyit,
Hogy óda helyett odalett az ihlet – egy hangyaf…nyit.

Helyette jött az ötlet: más műfajban is
Kuszálhatok szavakat pár mondatban össze,
Értelmét ne keresd, mert az írója is „böszme”:

„Látjátok feleim szümtükhel mik vogymuk,
Kisvak, nagyvak, dealer, short stack és chipes vogymuk.”-
suhant át agyamon e két soros versecske,
Mint szélvédőn landoló légy agyán a segge.

„Ej mi kő? Húgyagyú kend?!
Ilyen handdel maradt itt bent?
Lám, csak jó az osztónk, jót ád,
Hogy támogatja a kend mákját!”

Ez a vers is kicsit lapos, műfajában irtózatos.
Mi hiányzik belőle, a vér.
Ím, hát a verselés sem lehet továbbra cél.
– gondoltam letörten, és inkább
a nekem osztott lapokra vetődtem:

Nem jön a lap, nem adja a matek,
a tenyerem nyirkos, a söröm nem hideg.
Egyik lapom rossz, a másik meg retek,
Megnézek egy flopot, de szétb.sz az ideg.

Tanulságul pedig: mondottam ember
küzdj és bízva bízzál.
Ha nem vagy költő, ne írj verset,
mert ki mégis, így jár.
Talán ha az Isten és TRX is megszán
nem kerülök föl a kieső-listára,
és nem leszek otthon csúful már megint a Mentalistára.