"Itt ülök csillámló Tulip szalonban, póker asztalunknál.
Az ifju márciusi est könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a Kukkee feje lehajlik és lecsüng
teste lelketlen eleme.
Nézem a dombok meredéjét -
homlokod fényét
villantja minden esti fény.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
stretch nagrágod a tavaszi a szél.
És az esti fények alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy pullóvered és
- amint elfut az Eger-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.
Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.
Hullámzó dombok emelkednek,
csillagképek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,
sürög millió élő állat,
bogár,
hinár,
a kegyetlenség és a jóság;
nap süt, homályló északi fény borong -
tartalmaidban ott bolyong
az öntudatlan örökkévalóság.
Köszönöm, hogy elviselted az elviselhetetlent.
Hogy valamit teremtettél a semmiből. Hogy üres zsebekből is képes voltál adni.
Köszönöm, hogy a lehetetlent is megoldottad egyetlen mosolyoddal.
(Még ha az a mosoly néha el is halványult egy kicsit.)" - DrRebuyWinner tollából
Utolsó kommentek